Ez egy régebbi történet, Panna kb. két éves lehetett. Lementünk biciklizni a tömbház elé. Nem nagyon akaródzott felülni a kétkerekű járgányra, inkább szaladgált körbe-körbe. A szomszéd gyerek rögtön kiszúrta a magányos biciklit, s fel is pattant rá. Panna sem volt rest, abban a pillanatban ott termett és próbálta a gyerek tudtára adni, hogy az az ő biciklije. A gyerek két marokkal szorította a kormányt és hangosan, begörcsölve ordította: numai un piiiiiic, un pic, un pic...
Erre Panna szembe állt vele és nagy szigorúsággal csak annyit mondott: pic, pic, pic.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése