Az én könyvem

Ez az anya nem semmi! Írt nekem egy könyvet. Most apa is megígérte, hogy ő is fog nekem írni. Érdekes szüleim vannak, nemde?

Közben én is alkotok folyamatosan, rajzoltam egy kicsit a könyvbe, ha már az enyém.

Apának szülinapra

Apuci szülinapjára készítettem ezt a festményt. Elég jól sikerült. Jól keverem a színeket, ugyi?

A fejlődés stációi

Ezt is megértem!

Mi is elmentünk a hétvégén anyával a Temesvári Rádió nyilvános szilveszteri kabaréfelvételére, a Bartók Líceumba. Az előadás végén készült a mellékelt kép, a zsíroskenyér partin. Mondtam is anyának, hogy még nem voltam ilyesfajta kabarén (politikai stb.), de majd a jövőben nem is áll szándékomban menni. Anya amúgy nagyon élvezte, onnan tudom ezt, mert végig úgy hahotázott, hogy esett le a székről.

Anya fantasztikus ötletei!

Anyának az az ötlete támadt, hogy mi lenne, ha a fürdés közben a kádat körberaknánk gyertyákkal, biztosan látta valami női lapban, hogy ez olyan relaxálós dolog. Nekem is tetszett az ötlet, szeretem az ilyesmit. Jól is ment egy darabig minden, mígnem levertem véletlenül vagy két gyertyát a földre, és a forró viasz rásült a piros csempére. Anya el volt ragadtatva. Kaparta is a késsel egy jó félórát, s szidta a fentieket. No meg engem. Ő volt a hibás, ő rakta oda. Én nem tehetek róla. Há' nem?

Egy újabb remekmű a sok közül

Megérkezett!

(anya jegyzi)

Aradon mindig két héttel korábban jön a Télapó, mivel karácsonykor hazamegyünk Udvarhelyre. Az igazi, persze, ott jön. De fát itthon is díszítünk. Tegnap meg is vettük Pannával a fát, s ő rakta fel egyedül a díszeket. Amikor kész lett azt mondja: - Anya, ez épp olyan, mint a karácsonyfa!

Mikulás

A múlt héten interjút készítettek velem az óvodában a tévések, és megkérdezték, honnan jő a Mikulás és mivel?! Erre azt válaszoltam: Bulgáriából, csónakkal. Hát nem?
Vagy ti másképp tudjátok?

Ilyen voltam, mikor kicsi voltam

Szereposztás

(anya jegyzi)
Panna játszani akar. Kiosztja a szerepeket. Azt mondja: - Anya, mondjuk te legyél a fiú hercegnő...

Ünnepek előtt

Képzeljétek, Aradon már két hete ünneplőbe öltöztették a várost, a főutca puccba van téve, bár még csak holnapután lesz december elseje, nem is beszélve a karácsonyról. De hát ez van, minél tovább tart az ünnepi hangulat, annál jobb. Szóval itt már karácsonyfa is van a városháza előtt, nem is egy, s olyan díszes az egész tér, hogy csak úgy káprázik a szeme az embernek.

Mi is kimentünk anyával, épp valami kampányzáró buli volt, tátottuk mi is a szájunkat. Ott készült a mellékelt kép.

Nem szagolgatják

(anya jegyzi)
Míg nem voltam itthon, Irénke fürödni csalogatta Pannát. Mondja neki: - Gyere, mossuk meg a feneked, mert az óvodában megérzik, hogy büdös, s mit mondanak?!
Erre Panna: - Semmit. Az óvodában senki nem szokta a fenekemet szagolgatni.

Mi lett?

(anya bejegyzése)
Négy napig Pesten voltam, hazajövök, Panni mellém bújik az ágyba és hízeleg. Egyszer nagy komolyan azt kérdezi: Anya, mi történt az arcoddal???? Kissé megijedve, hogy tényleg, mi lett, kezdem tapogatni, majd belenézek a tükörbe. Sehol semmi. Kérdem: miért kérdezted? - Mert olyan illatos...

Szomorú szemű

(anya bejegyzése)
Színházban voltunk, a Kölcsey Színpad diákszínjátszó csoportja két előadást mutatott be. Vége a műsornak, indulnánk haza. Öltöztetem Pannát. Amikor a sapkát fel akarom tenni a fejére, azt mondja: - Ne tedd ezt fel anya, olyan szomorú szemem van benne.

Nagy vagyok!

Milyen kicsi a világ...

Tigriskölyök a kádban

Bekötötték a fejemet

Csendélet apucikával

Szleng

(anya bejegyzése)
Megyünk az autóval. Mellénk áll a másik sávban egy illető. Panna erre határozottan megszólal: Na, hogy került ide ez a szarházi?!!!!

Pötty jön ki az ujjamból

(anya bejegyzése)
Jövünk haza az oviból, kint hideg, bent az autóban meleg. Panna rányomja az ujját az ablakra, az bepárásodik. Erre Panna: - Né, anya, pötty jön ki az ujjamból...

Képriport az esti feredésről

Huncutok huncutja

Majomszeretet

Unokatesóimmal: Ákos és Rékus

T(h)áj masszázs - vidéken

Halloween Dályában

Magasnyakú zokni

(anya bejegyzése)
Kicsit bajban vagyunk mostanában (vagy három éve) az öltözködéssel. Emlékszem, én is mindig ordítottam, amikor télen vastagabban kellett öltözni. Ki nem állhattam. Szúrt, szorított minden.
Szóval ma valahogy feladom a nadrágot a gyerekre, húznám a zoknit is, mire Panna: anyúúúú, a magasnyakúúúút húzd. (az lehet a térdzokni, hmmmm, ötletes)

Logika

Udvarhelyen vagyunk már két hete, jól érezzük magunkat. Közben annyi jót mondtam, de anya mire odakerült, hogy leírja, kiment a fejéből. Aztán itthon nem is ülünk a gép előtt, nincs idő ilyesmire.
A múltkor nem tudtam összerakni az egyik Kindert és anya rámszólt, hogy gondolkozzak logikusan és próbáljam úgy pászítani a dolgokat, hogy illeszkedjenek egymásba. Ma megint segítséget kértem, mikor anya kissé mogorván megkérdezte: elfelejtetted, mi a logika? Valami rémlett és ezt válaszoltam: a logika az, amikor sikerül.

(anya bejegyzése)

Most találtam pakolászás közben ezt a gyöngyszemet. Szerintem Pán Péter van a képen, amint repül. Ma rajzolta Panna, miután elaltatott. Amúgy míg aludtam, válaszolt a telefonhívásokra, sőt, tucatnyi sms-t (ahogy ő mondta, eseményt) küldött a barátnőmnek. Szóval ez a nap sem telt el hiába.

Kinek a földje?

Hát ilyeneket csinálgatok egész nap. Teszek-veszek, pakolok... Itt például a meztelen törpék egyezkednek a tehenekkel. Földügyben...

Az alkotó szabadsága

Nos, ide mindenképp szükségeltetik egy kis képmagyarázat. A nagyobbik piros ceruzarajz egy bárányt ábrázol, a kicsi meg egy kacsát. A fennebb elhelyezkedő ovális dolog egy csónak. Felette plasztelincsiga.
Jobbkéz felől pedig egy melltartó és egy bikini. (no comment)

Az oviban is megünnepeltük a szülinapomat. Igaz, augusztus 5-én születtem, de akkor épp vakáció van, ezért a szüleim (ott pózolnak mögöttem) úgy gondolták, hogy tartsunk egy kis bulit az oviban is. A tortámon egy balerina volt, ott látható előttem a tányérban. Lefejeztem.

Egy újabb mestermű. Anya sem rajzolna különbet.

Lópikula

(anya bejegyzése)
Házunknak tájékán éppen Kinder-mánia van. Már egy ideje. Panna semminek sem örül jobban, mint a Kinder tojásnak. Ma megette a reggelijét, zsarolással, persze, s aztán ígértem meglepit. Hogy ne tűnjek olyan hárpiának.
Megkapja a kinderét. Benne valami összerakható, több darabból álló akármi. Én sem tudtam, mi lehet. Forgatja egy darabig, próbálja összerakni, de sehogy se megy.
Egyszer egy idő után megszólal: "Én nem tudom ez mi a lófasz"...

Panna szabadsága

Szintén a koszorúzás napján... a Megbékélés Parkjában.

(anya bejegyzése)
Október 6-án délután négykor volt a koszorúzás a Szabadság-szobornál. Panna nem nagyon volt formában, nem aludt délután, és nem volt kedve menni sehová. Magyaráztam neki, hogy minden magyarnak ott a helye.
Elindultunk.
Találkozunk a szobornál Irénkével (gyengébbek kedvéért Panna dadusa). Tesznek egy kört a szobor körül és közben Panna megkérdezi: Inie, te is magyar vagy?

Anyának rajzoltam az oviban, október 6-án. Tegnap voltunk a színházban, az aradi 13 vértanúra emlékeztünk, többek között. Hát nem hittem volna, hogy ilyen szomorú ez a magyar történelem. Na, mi majd változtatunk ezen...

Panna keresztelőben

(Anya bejegyzése.)
Panna keresztelőben volt. Faggatom. Azt mondja, volt két leánka. Kérdem: beszéltek magyarul? Azt mondja igen. Mondták, hogy DA, meg ilyesmi.

Zanzibár Aradon

Nem hiszitek el! Képzeljétek, anya elvitt Zanzibár koncertre. Nekem eddig a kedvenc együttesem volt, tudom fejből az egyik lemezüket, de most nem is tudom, kicsit össze vagyok zavarodva. Úgy történt az eset, hogy beálltunk az első sorba, a színpad előtt, anya gondolta, lássam jól az együttes tagjait. Csak épp arra nem készített fel, hogy mi fog következni. Amikor a füstöt benyomták a színpadra, s olyan sejtelmes árnyak jelentek meg, kicsit megijedtem. Elég félelmetes volt, arról nem beszélve, hogy az összes tini csaj ott visítozott mögöttem, mintha nyúzták volna őket. Ökölbe szorítottam a kezeimet, felemeltem, s ahogy a torkomon kifért: ordítottam. Azt hittem, ez a vég.
De aztán berobbant a zenekar, s belecsaptak a húrok közé, s énekelték a Las Vegast és az egy-két-há-ést, viszonylag megnyugodtam.
Összességében kicsit sok(k) volt.

Egy nyárvégi fagyizós kép. A rózsaszín a kedvencem. Fagyiból is.

Felépítettem a birodalmamat. Nem szeretem, amikor anya fényképez. Az alkotást előbbre tartom az egónál. Nem az a fontos, hogy ki csinálta, hanem az, hogy mit csinált.

A kisiratosi kultúrházban volt egy kis buli. Egy szegedi együttes (Mentés másként a nevük) csángómagyar népdalokkal bűvölt el. A székelyruha még anyáé volt, s mintha nekem is kicsit rövid lenne már... Hogy telik az idő...

Azt hiszem, hogy a mellékelt művészi alkotás nem szorul magyarázatra. 2009. szeptember 29-én reggel készítettem. Sebtibe.

Tanulok

Az a helyzet, hogy írni és számolni tanítanak a szüleim. Igaz, még csak három éves vagyok, de jó, ha minél előbb magamba szívok mindenféle okos dolgot. Azt mondják, ha megtanulok olvasni, akkor majd egyedül is olvashatom a könyveimet. Figyelmes is vagyok, érdekel a dolog, csak azt nem értem, mi az a logika. Talán nyelvújító lesz belőlem. Ki tudja? És a számolás terén is végrehajtok egy kis újítást...

Családi ház(ak)

A nagyobbik házban anya és apa lakik, a kicsiben meg Panna. Legalábbis az alkotó szerint...

Szeptember végén

Megfürödtem a Nádas patakában. Nem mondta senki, hogy nem mehetek bele.

Bemutatkozom

Panna vagyok. Három éves. Én is szót szeretnék kapni. Ezért kértem meg anyát, hogy hozza létre saját blogomat. Bár ma vett apa egy egeret a laptopomhoz, még nem nagyon tudom használni, s nem is érdekel különösebben, mindig másfelé ugrik a nyilacska és csak mérges leszek emiatt, így inkább a kábelnél fogva húzigálom a földön, ha már egérnek nevezik. Legalább sétáltatom. Tudom, anya nem nézi jó szemmel, de hát amúgy is mindig igazgat.
Azt hiszem, művész leszek. Valamilyen művész. Meg is mutatom a ma esti alkotásomat. Szerintem jól sikerült. Anya is el volt ájulva.
Ezentúl rendszeren jelentkezem. Köszi, hogy olvastok.